A fenti mondat egy barátomtól hangzott el, aki látta a szétszedett motort. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen nyugodt vagyok a dolgot illetően, de azért talán sikerül egyszer összerakni. Viszont addig még sok víz lefolyik a Dunán, úgyhogy lássuk mi történt az utolsó bejegyzés óta.
Miután kiszedtük a motort, elkezdtem lebontani az első hengerfejet, mert gyanítottam, hogy vizet kap az első henger. Még el sem jutottam a hengerfejtömítésig, mikor csúnya dolgokkal szembesültem. Találtam egy-két érdekes hegesztést, amit nem féltétlenül a Honda gyárban dobtak össze, finoman szólva. A szelepfedélen belül található egy elég érdekes varrat, a másik pedig a himbák tartóján. Elképzelni sem tudom, hogy mi történt vele. Talán egyszer elszakadt a vezérműlánc, és az rombolt. Szerencsére lejjebb nem látszik semmi, gondolok pl. arra, hogy nincsenek szelep-nyomok a dugattyú tetején. A vezérlés is el volt rakva egy hajszálnyival, összerakáskor majd odafigyelek erre.
A szelepfedél
A himbák tartója
Ez most dilemma nekem, mert ezek az alkatrészek nem olcsók. Újan nem is léteznek már és használtan is nagyrészt csak a komplett hengerrel vagy magával az egész motorblokkal együtt árulják. Úgy döntöttem, hogy foglalkozok a többi dologgal, közben pedig keresgélek ilyeneket. Ha végképp nem találok, mire a motor összerakásra kerül, akkor ezekkel lesz összerakva. Ki tudja hány éve ezekkel ment, nem volt gond. De azért nyilván a gyári, sérülésmentes alkatrész lenne az igazi. Amúgy a himbák szépek, nem árulkodnak arról, hogy 28 éves a motor. A hengerfejet elfelejtettem lefényképezni, de azon sem látszik semmi hiba. Azért persze fel lesz újítva, de az még a jövő zenéje.
Ezek után a figyelmem az első villa felé fordult, ami még mindig bent éktelenkedett a vázban. Nem volt kedvem nekiállni, mert ezt is sújtotta a régi motorok átka, hogy a felső csavarokat szétverték, mert nem volt hozzá szerszámuk.
A szétvert csavarok a villán
Nem volt egy leányálom leszedni őket, ezeket biztosan újra cserélem. Gyanítom, hogy nem fogok újan kapni, gyártatnom kell majd. A jobb oldali csavarral egyszerű volt a dolgom, fogtam egy 24-es fejet és gumikalapáccsal rákocogtattam. Sokan ilyenkor a fejükhöz kapnak, hogy "jesszus, hogy lehet ilyet csinálni". Nekik még nem volt a kezükben komoly szerszám, hiszen ha lett volna, akkor tudnák, hogy mindig a szerszám az erősebb és meg sem kottyan neki. Ez a csavar szépen kijött, aztán a villaszár is könnyen adta magát. Már korábban feltűnt, hogy van valami toldás a villán, de eddig nem láttam rendesen. Most, hogy le lett bontva róla minden már egyértelmű, hogy valamelyik előző gazdája kevésnek találta a villa hosszát és készített hozzá egy toldást. Jó erős anyagból van és igényesen van megcsinálva, szerintem megtartom és majd visszakerül.
A villa vakrozsdás része a toldás
A bal oldallal jobban meggyűlt a bajom, az a csavar borzalmasan nézett ki. Olyan volt mintha levágták volna az amúgy sem túl vastag csavar tetejét. Itt nem lett volna célravezető a gumikalapácsos módszer, ez annál lényegesen rosszabb állapotban volt. Meg kellett reszelnem a széleit, de szerencsére ez könnyen ment, hiszen ezek alumínium csavarok. Miután kiszedtem, rá kellett jönnöm, hogy ezen az oldalon a villaszár sem adja magát könnyen, nagyon nehéz volt kiszedni a helyéről, de végül csak összejött. Ide tartozik még, hogy volt valami házi készítésű menetes "izé" a villákon, nem tudom mit tarthattak eredetileg. Mikor én vettem a motort, már nem volt funkciójuk.
Rejtélyes alkatrészek a villáról
Miután ezzel végeztem, átnézegettem a kibontott alkatrészeket. A hengerfejtömítésen valóban volt egy repedés, szerintem ezért fordult elő, hogy csak a hátsó henger ment. Ez nem jelent gondot, szerencsére itthon is kapható hozzá komplett tömítés készlet, amivel az egész motor minden tömítését ki tudom cserélni. A másik dolog amit észrevettem, hogy a légszűrőházam sincs valami finom állapotban. Van rajta egy tekintélyes lyuk. Valamelyik előző gazdája próbált már kezdeni vele valamit, de sokkal inkább kókányolás lett némi ragasztóval meg egy csavarral, mint javítás.
A légszűrő háza
A hátsó sárvédő sem a legszebb, itt is történt régebben valami átalakítás, ami nem sikerült túl jól. Egy -ránézésre- MZ hátsó sárvédő vége van rákendácsolva a gyári sárvédőre, és erre van rakva egy bádog valami, ami a rendszámot tartja. Csörög-zörög az egész, ocsmány úgy ahogy van. Még valami rendszámvilágítást is raktak rá, ami ránézésre valami utánfutón szolgálhatott fénykorában. Persze ehhez átfúrták a gyári sárvédőt a csavaroknak. Soha nem lehet már normálisan megcsinálni, mert a feszülő csavarok eldeformálták. Ezt az egész hátsó részt meg fogom szüntetni, legalábbis ebben a formában, mert nem valami szép. És a háttámla tartója sem az igazi, a kép szélén látszik, hogy az index gyári helye ki van törve. Gondolom, felborult. És ráadásul a rendszám is hányadék állapotú, az is cserélve lesz a végén.
Az "egyedi" hátsó sárvédő
Végül összepakoltam a sok motyót és beraktam egy kosárba. Ezekkel most egy ideig nem lesz dolgom, mivel a vázzal, a kerekekkel és a motorral kezdem a felújítást.
Egy kosár VT500
Történt egy vicces dolog is, mióta nekiálltam a motornak. Volt nálam egy Lada mániás barátom és mikor meglátta a kiszedett motoron a kardánkeresztet, felkiáltott: "Jaj, de aranyos kis kardánkereszt!" Aztán megsimogatta, mint egy palotapincsit. Ezen azért jót nevettem.
Az "aranyos" kardánkereszt
Itt tartunk most, remélem pénzügyileg és tudásban is felnövök a feladathoz, hogy a végére járjak ennek a felújításnak. Folyt. köv.
