Először is elnézést kérek minden rendszeres olvasómtól, hogy ilyen hosszú idő kimaradt, de sajnos engem is sanyargatnak az átlagember szokásos problémái, mint pl. pénz- és időhiány. De szerencsére egy lehelletnyi időre megoldódtak ezek a gondok, úgyhogy kicsit haladtunk a motorral.
Múlt héten valamelyik nap beállított a postás egy szett új kuplunglamellával és egy szett új kuplungrugóval. Végül az angol EBC alkatrészeknél kötöttem ki, ár/érték arányban ezek voltak a befutók és ráadásul dícsérték őket ismerősi körben.
Az új lamellák és rugók a kuplunghoz
Neki is álltam összerakni a kuplungot és közben érdekes megfigyelésre tettem szert. A szerelési útmutatóban csak 4 sima lamella van (értsd úgy, hogy nem fém). Viszont a dobozban 7 db. jött, a motorban pedig csak 6 volt. Nem vagyok egy matekzseni, de ez így sehogy nem adja ki. Kicsit gondolkoztam a dolgon, aztán úgy döntöttem, hogy úgy rakom be az újat, ahogy bent volt a régi, azzal nem nyúlhatok mellé, hiszen kopottan is elég jól működött. Gyanítom, hogy több Hondát szereltek ugyanilyen vagy nagyon hasonló kuplunggal, ezért az utángyártócégek úgy adják a szettet, hogy mindegyikhez jó legyen. Egyszerűbb ez és jól is van így.
FIGYELEM! Aki nekiáll a kuplungot szerelni figyeljen oda, hogy az egyik sima lamella kerülete vékonyabb mint a többi! Minden esetben ez kerül "legfelülre", tehát a blokkdekli felé néz. Ha nem oda kerül, akkor a kuplung nem fog megfelelően működni.
Az a baj, hogy mindig ilyenkor jut eszembe, miről kellett volna még fényképet csinálni. Mikor a rugókat raktam vissza, először egymás mellé állítottam egy régi és egy új rugót. Hát nem semmi volt a különbség, kb. 1 centi. Nem is volt egyszerű visszaszenvedni a helyére a lemezt, ami leszorítja őket. Szerencsére nekem ugye kint van a motor, így csak jól ránehezedtem (nem volt nehéz, nem vagyok könnyű eset) és olyan ötödik próbálkozásra sikerült is bekapatni a csavarokat. Szépen keresztben lehúztam a csavarokat és ezzel a kuplung a helyére került, megújulva. A kuplungkosarat tartó csavarra nem térnék ki külön, ezt a - korábban az egyik bejegyzésben - már említett elektromos kulccsal lehet visszarakni.
Ezek után a figyelmem a hengerek felé fordult. Még korábbról emlékeztem, hogy ahol a vízcsövek bemennek a hengerbe, valami tömítőpasztával van kikenve. Ilyen apróságokon már nem tudok fennakadni azok után, hogy milyen gányolásokat találtam a motorban. Szépen kikapartam a pasztát és pontosan azt találtam amire számítottam. A gyári gumitömítéseknek csak a hűlt helye várt. Nem estem kétségbe, ez még kapható minden Honda kereskedésben, hiszen rengeteg motort szereltek ilyen vízcsövekkel, nem csak a VT500-ban volt megtalálható. A Honda Karasna cégtől rendeltem meg, itthonról. Ilyen filléres dolgot nem érdemes külföldről hozatni, hiszen alig olcsóbb, viszont a posta sokkal drágább. Pár nap alatt ide is ért, köszönet érte. Ezeket még nem szereltem be, majd akkor ha jön a teljes összerakása a blokknak. Remélem, nincs már messze.
Az új tömítések a vízcsövekhez
Miközben forgattam a hengereket rájöttem, hogy a hengertalp tömítés nem fogja egykönnyen adni magát. Minden túlzás nélkül állítom, hogy szerintem még a gyári tömítés volt rajta. Nekiálltam óvatosan lefejtegetni egy szike segítségével. Nagyon nehezen adta magát, még életemben nem találkoztam ennyire ragaszkodó tömítéssel. Aztán persze meglett a böjtje a dolognak, jó fél óra szenvedés után megszaladt a szike kezemben és jó mélyen belevágtam a bal hüvelykujjamba. Nem volt komoly seb, de tipikus pengevágás volt. Alig látszik, 1 perc múlva már nem is vérzik, de annál jobban fáj. Ekkor tudtam, hogy mára kb. ennyi volt mert bármihez értem hozzá, nem volt kellemes. És hiába vagyok jobbkezes, azért a bal is kell. Annál is elszomorítóbb volt, hogy ennyi munka után, izzadtságban úszva alig a fele jött le a tömítésnek. És ez még csak az egyik henger volt.
A hengertalp tömítés kb. fél óra megfeszített munka után
Még ezen a napon este le kellett ugranom egy jóbarátomhoz, segíteni összerakni egy robogót. Emlékeztem, hogy neki van egy elektromos, multifunkciós szerszáma. Különböző fejek vannak hozzá, köszörű, csiszoló, stb. Ezt kölcsönkértem tőle, hátha jó lesz a hengertalp tömítést leszedni. Másnapra összeállt a fejemben a haditerv. Hőlégfúvóval megpuhítottam a tömítéseket és utána nekiestem a géppel, csiszolófejjel. Ez sem volt éppen gyors munka, de viszont annál hatásosabb. Kb. 1 óra alatt végeztem mindkét hengerrel, azt hiszem az eredmény meggyőző lett. Ennél többet nem tudtam tenni az ügyért, szerintem ez is elég lesz.
A megpucolt hengerek
Eddig jutottam ezen a héten. Remélem, hogy a következő héten beszámolhatok újabb haladásról, de sajnos nem vagyok biztos benne. Viszont történt valami nagyon kellemes dolog is. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a bejegyzés megjelenésének napján van a születésnapom. A barátnőm kilobbizta, hogy összeálljon az egész család és ne mindenféle hülye ajándékokat vegyenek, hanem egy normálisat, közösen. Tudom, most sokaknak eszébe jutott, hogy mi köze van ennek a blog témájához és páran arra számítanak, hogy nyálas ömlengés következik, de nem. Közvetve ugyan, de sokat még fogtok találkozni ezzel az ajándékkal. Íme:
