Honda VT 500 C

Kedves Olvasók (ha még vagytok :D )!

Végre megvan a régi álom, az 1100-as Shadow. Úgyhogy a másik blogon követhetitek annak a motornak a történetét. Reméljük ott sokkal kevesebb lesz a szenvedés és több az élvezet. Itt a cím: vt1100c.blog.hu

Üdv.
Tibi

Kedves Olvasók!

Nagyon köszönöm, hogy követtétek ezt a kis blogot és nagyon sajnálom, hogy jó ideje nem volt bejegyzés. Lett másik motor, ez egyre jobban a háttérbe szorult, végül úgy döntöttem, hogy eladom. Januárban eladtam a motort, de szerencsére jó helyre került, ahol fel fogják támasztani és használni akarják. Az utolsó információm róla, hogy a kábelezése készen van és készen áll az első indításra. Remélem hamarosan megtörténik az indítás és kapok róla videót, akkor azt fel fogom ide tölteni. Köszönöm nektek a sok bíztatást, sok erőt merítettem belőle.

Üdv.
Tibi

Hát nem kevés idő telt el az utolsó bejegyzés óta. Nem azért nem írtam, mert lusta voltam írni, hanem azért mert nem volt miről. Nem tudtam foglalkozni a motorral. Leginkább pénzügyi okai voltak a dolognak, időm lett volna. Na, de most itt vagyok és bizony végre van miről írni. Úgy döntöttem, hogy ezen a télen minden pénzt rászánok a motorra, amit csak félre tudok rakni. Sokat foglalkoztam idén az autómmal és vettem egy új számítógépet, ezek már régi tervek voltak. De úgy intéztem mindent, hogy októberig ne maradjon semmi, csak a motor. Szerencsére ez sikerült, úgyhogy most újra nekiálltunk, végre.

Valamikor régebben szóltam Dávid barátomnak, hogy ugyan már szánjon rám egy kis időt, aztán dobjuk össze valamennyire azt a motort. Elindítandó a folyamatot, ugye. Fogtuk a blokkot, a vázat, a kerekeket, a villákat és a csavarokat, aztán beköltöztünk a garázsba, újra. Kicsit megszenvedtünk a blokkal, nem volt könnyű visszatenni, meg elsőre rossz helyre raktunk pár csavart, nyilván. A többi gyerekjáték volt, kivéve mikor rájöttünk, hogy a hűtővíz tartályt a blokk előtt kellett volna berakni. Volt nagy anyázás, de abban biztosak voltunk, hogy ezért tutira nem szedjük ki a blokkot még egyszer. Olyan fél órát szerencsétlenkedtünk, de beszenvedtük így is. Most a helyén van de, hogy mi fogja fixen tartani, az rejtély. Mivel ugye a törött légszűrőházat nem rakom vissza, de azon volt alul a csavar helye, ami ezt tartaná. No mindegy, majd megoldjuk valahogy. Ezek után rátettük magunkat a hátsó fék rudazat témájára. Az első bejegyzésben volt megemlítve, hogy a víztartályt kapirgálta, mert hiányzott valami alkatrész belőle. No, ennek nekiestünk rendesen és sikerült is megcsinálni, hogy tökéletesen működjön. Faragni kellett itt-ott rajta, meg a visszahúzó-rugó át lett fordítva. Kicsit át kellett alakítani a féklámpa-kapcsoló rugóját is, így már az is működik. Hát legalábbis elvileg, mert ugye villamosság még nincs.

Ezek után bekerült a kardán, a lengéscsillapítók előre-hátra és a kerekek meg a kormány. Ezek nem voltak még feltétlenül fontosak, de így sokkal könnyebb mozgatni a motort. A kiflik csapágygolyói szétszóródtak, mikor szétszedtük, így abból újat kellett szerezni. A kúpgörgős csapágy gusztustalanul drága hozzá és nem is az a gyári megoldás. Így inkább a Dávidot ráugrasztottam a témára és rendelt valahonnan külön golyókat, 100 darabot, kemény 1.200- forintért. Ez így már jobban hangzott.

Az új csapágygolyók

Úgy döntöttem, hogy a korábban emlegetett villatoldásokat nem rakom vissza, inkább ültetek a motoron majd, ahhoz meg nem illene. A szétvert kormánykifli csavarokból még nem csináltattam újat, azokból csak vissza lett kapatva a régi. Amíg csak a garázsban tologatom, jó lesz az is. A képen látható kormány a régi, ami rajta volt, nem ez lesz visszarakva. A kábeleket is beraktuk nagyjából, de nem vittük túlzásba, mondván az még úgyis alakítgatva lesz.

Az összerakás első lépései után

Ezek után eltelt egy kis idő, amit a Dávid arra fordított, hogy kitalálja miként legyen a kábelezés. Ez az Ő reszortja tekintve, hogy ért hozzá, velem ellentétben. Az első tervek azok voltak, hogy nem lesz semmi műszer a motoron, sőt index sem, hogy a lehető legegyszerűbb legyen. De aztán úgy döntöttem, hogy legalább a sebességről kéne valami info menet közben, meg legalább pár visszajelző lámpa. Kellemetlen lenne nem tudni, hogy elment az olajnyomás. Végül az indexre is rábeszéltem magam, de csakis valami éppen látható jöhet szóba. A Dávid talált a neten egy leírást, hogy a VT600 kábelezését hogyan lehet leegyszerűsíteni bobber építéshez. Volt pár eltérés a VT500-hoz képest, de nem számottevő, a Dávid simán megoldotta. Mikor eljött a villamosság-szerelés első napja, azzal melegítettünk be, hogy egy Virago-ból kidobtuk a blokkot. Látszik, hogy nem csak nekem vannak gondjaim, másnak is kell szerelni néha. Miután ezzel megvoltunk, átbillegtünk hozzám és a Dávid nekiállt a kábeleknek. Ebben abszolút nem tudtam neki segíteni, mert tényleg nem értek hozzá, csak a legegyszerűbb dolgokat tudom megcsinálni. Annyit láttam, hogy húzza, vonja, méregeti, káromkodik, köt, forraszt, zsugorcsövezik, aztán az egészet kezdi elölről. Egyre több kábel meg miegymás landolt a háta mögött, közölte, hogy "ezek nem kellenek".

A "felesleg" egy része

Dolgozik a mester

Ha e-cigi használóknak ismerős az úriember, az nem a véletlen műve :)

Nekem tiszta káosz, Dávidnak értelemszerű rend

Amíg a Dávid kábelezett, én sem akartam csak ülni és nézni, úgyhogy elővettem a kosarat a többi alkatrésszel és viszonylag alaposan elpucoltam mindent. Kerítettem egy új, nagy méretű kukás zsákot és abba elcsomagoltam mindent, hogy ne koszolódjon be újra. Tudom, már alapból is így kellett volna, de hát a fene gondolta, hogy ez eddig eltart. Arról is csináltam képet, mikor már minden kábel szépen, zsugorcsövezve várta a további sorsát, de sajnos nem találom, bár annyira nem is érdekes.

Még az első bejegyzésben említettem, hogy új (legalábbis fiatal) kormánykapcsolók lesznek a gyári, lepukkantak helyett. Szerencsére sikerült szép állapotú Honda CBR 1100 XX-ről szerezni balost-jobbost. Nagyon jó állapotúak, még a felfestések is éppen csak megkoptak kicsit. Reméljük minden szempontból passzolni fog.

Az új kormánykapcsolók

Sok dolog hiányzik még, de már ki van nézve az új km. óra és az új hátsó lámpa. Persze ahhoz először nem ártana valamilyen hátsó sárvédő. Olyannyira komolyan gondoltam, hogy nem rakom vissza a gyárit, hogy el is adtam. A másik komolyabban foglalkoztató dolog a légszűrő. Sajnos nem találok olyan alacsony direktszűrőt, ami elférne a váz alatt. Sokat agyaltunk a dolgon, de eddig nem sikerült semmi értelmeset kitalálnunk. Reméljük majd kialakul. Rengeteg dolog nincs még meg a motorhoz, szóval lesz mire költeni és lesz is mivel dolgozni. De legalább haladunk.

Még a múltkor azzal kezdtem, hogy bocsánat, hogy ennyit kellett várni az új bejegyzésre. Ahhoz képest most sokkal többet kellett várni, úgyhogy még nagyobb elnézést kell kérnem. Igazából a bejegyzés témája már hónapok óta megvan, de gondoltam talán jön még valami hozzá, mert ez így rövidke lesz. De sajnos nem jött hozzá semmi, úgyhogy azzal kell beérnem ami van. Közben kamionoztam is, az sem segített az írásnak. Voltam olyan gyökér, hogy megint nem fotóztam le pár dolgot. Ezért mindig nagyon szidom magam később, de sajnos annyira bele tudunk feledkezni a munkába Dávid barátommal, hogy egész egyszerűen nem jut eszünkbe fényképezni. Kéne valami csipogó a falra, ami 5 percenként megszólal. Na mindegy, lássuk mi történt a géppel.

Osztottam-szoroztam és úgy láttam, hogy minden összeállt ahhoz, hogy össze legyen rakva a blokk. Közben elvittem a hengerfejeket síkoltatni és ha már ott voltak, akkor az ottani srácokkal lecseréltettem a szelepszár-szimmeringeket és becsiszoltattam a szelepeket is. Na többek között ez az egyik dolog amiről nem készült kép, de a blokkról készült egyik kép sarkában látható lesz. Ott is látszik, hogy fénylik mint a Salamon töke. A blokk bal felét lefektettük a munkaasztalra és elkezdtük belepakolni az alkatrészeket. Miután itt minden megvolt, bepasztáztuk a blokk két felét és kis száradás után összeillesztettük. Szerencsére szépen összeillett, gond nélkül összecsavaroztuk. Ehhez párszor át kellett forgatni, mert mindkét oldalról meg van csavarozva.

A blokk összerakva, bal felső sarokban egy felújított hengerfej

Utána a blokk külső oldalain elhelyezkedő dolgokat raktuk vissza, ez is megvolt pár perc alatt és igazából elég eseménytelen volt. Mikor ezzel megvoltunk, feldobtuk a munkapadra a blokkot, hogy könnyebben tudjuk felrakni a hengereket. Felraktuk az új tömítést, beforgattuk a gyűrűket a gyárilag előírt irányba és már rá is ugrottak a hengerek és hengerfejek. A gyári, új gumitömítéssel nagyon szorosan illeszkedtek a fém vízcsövek a hengerbe, itt biztosan nem lesz szivárgás.

A hátsó fertály majdnem kész

Ezután beállítottuk a vezérlést meg a szelephézagot, minden vízcsövet a helyére raktunk és tulajdonképpen a munka lényegi része megvolt. Feldobtuk a szelepfedeleket is, aztán felkerült a karburátor is. A motorblokk elkészült. Nem tökéletes felújítás ez, arra nincs pénzem és nem is érné meg, hiszen a VT500 sajnos nem ér sokat, soha nem térülne meg. De szerintem így is legalább további 150.000 km-re biztosítottam a tökéletes működést.

A kész motorblokk

Hogy most mi jön? Azt még nem tudom biztosan. Nem marad gyári a motor, kicsit faragunk a soft chopper stíluson, mert az nem nagyon jön be. De, hogy mi lesz az irány, még nem dőlt el. Szóba jött chopper, bobber, sőt még café racer is. Nem tudom, mi legyen. De ha eldől és végre jó idő lesz, hogy a garázsban tudjak ügyködni, akkor jön a következő bejegyzés. És utána újra gyakrabban jelentkezem, amíg el nem készül a motor, vagy nem jön megint a tél. Remélem azért, hogy a motor előbb készül el. :)

Először is elnézést kérek minden rendszeres olvasómtól, hogy ilyen hosszú idő kimaradt, de sajnos engem is sanyargatnak az átlagember szokásos problémái, mint pl. pénz- és időhiány. De szerencsére egy lehelletnyi időre megoldódtak ezek a gondok, úgyhogy kicsit haladtunk a motorral.

Múlt héten valamelyik nap beállított a postás egy szett új kuplunglamellával és egy szett új kuplungrugóval. Végül az angol EBC alkatrészeknél kötöttem ki, ár/érték arányban ezek voltak a befutók és ráadásul dícsérték őket ismerősi körben.

Az új lamellák és rugók a kuplunghoz

Neki is álltam összerakni a kuplungot és közben érdekes megfigyelésre tettem szert. A szerelési útmutatóban csak 4 sima lamella van (értsd úgy, hogy nem fém). Viszont a dobozban 7 db. jött, a motorban pedig csak 6 volt. Nem vagyok egy matekzseni, de ez így sehogy nem adja ki. Kicsit gondolkoztam a dolgon, aztán úgy döntöttem, hogy úgy rakom be az újat, ahogy bent volt a régi, azzal nem nyúlhatok mellé, hiszen kopottan is elég jól működött. Gyanítom, hogy több Hondát szereltek ugyanilyen vagy nagyon hasonló kuplunggal, ezért az utángyártócégek úgy adják a szettet, hogy mindegyikhez jó legyen. Egyszerűbb ez és jól is van így.

FIGYELEM! Aki nekiáll a kuplungot szerelni figyeljen oda, hogy az egyik sima lamella kerülete vékonyabb mint a többi! Minden esetben ez kerül "legfelülre", tehát a blokkdekli felé néz. Ha nem oda kerül, akkor a kuplung nem fog megfelelően működni.

Az a baj, hogy mindig ilyenkor jut eszembe, miről kellett volna még fényképet csinálni. Mikor a rugókat raktam vissza, először egymás mellé állítottam egy régi és egy új rugót. Hát nem semmi volt a különbség, kb. 1 centi. Nem is volt egyszerű visszaszenvedni a helyére a lemezt, ami leszorítja őket. Szerencsére nekem ugye kint van a motor, így csak jól ránehezedtem (nem volt nehéz, nem vagyok könnyű eset) és olyan ötödik próbálkozásra sikerült is bekapatni a csavarokat. Szépen keresztben lehúztam a csavarokat és ezzel a kuplung a helyére került, megújulva. A kuplungkosarat tartó csavarra nem térnék ki külön, ezt a - korábban az egyik bejegyzésben - már említett elektromos kulccsal lehet visszarakni.

Ezek után a figyelmem a hengerek felé fordult. Még korábbról emlékeztem, hogy ahol a vízcsövek bemennek a hengerbe, valami tömítőpasztával van kikenve. Ilyen apróságokon már nem tudok fennakadni azok után, hogy milyen gányolásokat találtam a motorban. Szépen kikapartam a pasztát és pontosan azt találtam amire számítottam. A gyári gumitömítéseknek csak a hűlt helye várt. Nem estem kétségbe, ez még kapható minden Honda kereskedésben, hiszen rengeteg motort szereltek ilyen vízcsövekkel, nem csak a VT500-ban volt megtalálható. A Honda Karasna cégtől rendeltem meg, itthonról. Ilyen filléres dolgot nem érdemes külföldről hozatni, hiszen alig olcsóbb, viszont a posta sokkal drágább. Pár nap alatt ide is ért, köszönet érte. Ezeket még nem szereltem be, majd akkor ha jön a teljes összerakása a blokknak. Remélem, nincs már messze.

Az új tömítések a vízcsövekhez

Miközben forgattam a hengereket rájöttem, hogy a hengertalp tömítés nem fogja egykönnyen adni magát. Minden túlzás nélkül állítom, hogy szerintem még a gyári tömítés volt rajta. Nekiálltam óvatosan lefejtegetni egy szike segítségével. Nagyon nehezen adta magát, még életemben nem találkoztam ennyire ragaszkodó tömítéssel. Aztán persze meglett a böjtje a dolognak, jó fél óra szenvedés után megszaladt a szike kezemben és jó mélyen belevágtam a bal hüvelykujjamba. Nem volt komoly seb, de tipikus pengevágás volt. Alig látszik, 1 perc múlva már nem is vérzik, de annál jobban fáj. Ekkor tudtam, hogy mára kb. ennyi volt mert bármihez értem hozzá, nem volt kellemes. És hiába vagyok jobbkezes, azért a bal is kell. Annál is elszomorítóbb volt, hogy ennyi munka után, izzadtságban úszva alig a fele jött le a tömítésnek. És ez még csak az egyik henger volt.

A hengertalp tömítés kb. fél óra megfeszített munka után

Még ezen a napon este le kellett ugranom egy jóbarátomhoz, segíteni összerakni egy robogót. Emlékeztem, hogy neki van egy elektromos, multifunkciós szerszáma. Különböző fejek vannak hozzá, köszörű, csiszoló, stb. Ezt kölcsönkértem tőle, hátha jó lesz a hengertalp tömítést leszedni. Másnapra összeállt a fejemben a haditerv. Hőlégfúvóval megpuhítottam a tömítéseket és utána nekiestem a géppel, csiszolófejjel. Ez sem volt éppen gyors munka, de viszont annál hatásosabb. Kb. 1 óra alatt végeztem mindkét hengerrel, azt hiszem az eredmény meggyőző lett. Ennél többet nem tudtam tenni az ügyért, szerintem ez is elég lesz.

A megpucolt hengerek

Eddig jutottam ezen a héten. Remélem, hogy a következő héten beszámolhatok újabb haladásról, de sajnos nem vagyok biztos benne. Viszont történt valami nagyon kellemes dolog is. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a bejegyzés megjelenésének napján van a születésnapom. A barátnőm kilobbizta, hogy összeálljon az egész család és ne mindenféle hülye ajándékokat vegyenek, hanem egy normálisat, közösen. Tudom, most sokaknak eszébe jutott, hogy mi köze van ennek a blog témájához és páran arra számítanak, hogy nyálas ömlengés következik, de nem. Közvetve ugyan, de sokat még fogtok találkozni ezzel az ajándékkal. Íme:

A bejegyzés címe sokszor elhangzott a szánkból, mikor végre széthúztuk a blokkot! A blokk alja tele volt tömítőanyaggal, ez nem volt titok eddig sem előttünk. Gondoltam nyilván az olajcsöpögést próbálták így fékezni, több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel. Ezt szépen lekapirgáltuk róla és akkor már kezdett gyanús lenni, hogy itt kicsit többről van szó. Hegesztést találtunk a blokk alján, de nem ám akármilyet. Akkorát mint egy Simson! A tömítőanyag alatt az egész egy nagy hegesztés. Ezzel igazából nem lenne baj, hiszen láttunk már ilyet. Az ember benéz egy padkát vagy földes úton maga alá fordít egy követ és rögtön megvan a baj, a blokk alja törik, az olaj folyik, az ember fogja a fejét. Ezután kiszedi a motort, széthúzza a blokkot és egy szakemberrel megcsináltatja. Kivéve ha egy büdös nagy seggfej! Mint az aki ezt csinálta! Hegesztett rá egy akkora darázsfészket, hogy az nem is igaz. De nem ám akárhogy! Úgy, hogy nem húzták szét! Vagyis igen, de csak 1 centit kb., mert féltek, hogy ha teljesen széthúzzák, akkor szétesik a váltó és nem tudják összerakni. Hogy honnan tudom? Egyszerű a válasz. A VT500-ban az olajpumpán van egy durvaszűrő (fémhálós mint a konyhai szűrő), ami a blokk alja felé néz. Pontosan ez alatt tört ki a blokk. Ha teljesen széthúzták volna akkor feltűnik nekik, hogy a törés pillanatában bekerült összes kosz (döglött bogár, fűszálak meg mindenféle szar) rá van tapadva erre a szűrőre. Ha széthúzták volna, akkor kifolyt volna az olaj mindenhonnan és onnan sem kerülhetett volna oda a kosz. Tehát éppenhogy széthúzva meghegesztették, aztán gondolom sarokcsiszolóval dolgozták el a felesleget és gondolták, hogy ők ezt simán megcsinálják olyanra mint a gyári illesztés. Hát nem jött be nekik, finoman szólva. Előre is elnézést kérek, csak két képet csináltam ehhez a bejegyzéshez. Valószínűleg az idegesség hatása.

A hegesztés a blokk alján, a paszta maradékával

Elkövették azt a szarvashibát (bár ez sértés a szarvasokra nézve), hogy nem a megfelelő pasztával tömítették le és ráadásul csak alul. Nem tudom, honnan vették, hogy ez így jó lesz. Gondolom a saját agyukból, ami figyelembe véve az eddig feltárt munkáikat, a lehető legrosszabb döntés volt. Alap dolog szerintem, ha valamit pasztával tömítek le, akkor az egész felületet bekenem vele, hogy kb. ugyanúgy feszüljön össze mindenhol. Nem úgy, hogy felül ferdén feszül össze a fém a fémmel, mert alul 1 mm-t terpeszt a paszta miatt. Talán ez kukacoskodásnak tűnik, de nem az. Ilyen finom motoroknál mint amilyeneket a japánok gyártanak már több mint 50 éve, nagyon is sokat számítanak ezek az apróságok is. Ja és ne felejtsem el megemlíteni a kétkomponensű fémragasztót amivel még nagyobbat hibáztak mint a rossz pasztával.  Ami ahelyett, hogy tömített volna még szét is tartotta a blokk két felét.

Miután magamhoz tértem az első sokkból nekiálltunk megpucolni a blokk két felét. Alaposan levakartuk róla a sok "taknyot", a fémragasztót pedig óvatosan leveregettük kalapács-csavarhúzó párossal. Utána csiszolóvászonnal átmentünk rajta és megcsináltuk az új tömítést immár megfelelő pasztával. Amúgy ezt a pasztát csak javasolni tudom mindenkinek, én már nagyon régóta használom nagy megelégedéssel. A gyártója az SCT, a neve nemes egyszerűséggel Gasket Maker és én a fekete (black) változatot használom ha olajat kell megfogni. Nem csináltam róla fényképet, gondoltam majd letöltök a netről, de érdekes módon nem találtam róla képet. Fekete csomagolásban van, hasonlít a fogkrémes tubusra. Én ezt a kis kiszerelést szoktam venni, de van belőle nagy is, amit a kinyomóba lehet tenni. A kis tubus is sokáig elég, ha nem szervíz szinten működik a garázs. Miközben kicsit szikkadt a tömítés, átnéztem a csapágyakat meg úgy eleve mindent a blokk belsejében. Szerencsére minden rendben van, a csapágyaknak nincs hangja és más problémát sem találtam. Óvatosan összeillesztettük a blokk két felét, aztán szépen lassan, egyenletesen összehúztuk és letörölgettük a kitüremkedő felesleget. Mi mindent megtettünk, hogy jó legyen, ennél többet otthoni körülmények között nem lehetett tenni az ügyért. És itt leszögezném, hogy nem egy "showbike" készül, hétköznapi használatra készül a motor. Ezért -és nyilván pénzügyi okok miatt is- nem veszek hozzá másik blokkfeleket és egyéb alkatrészeket, pedig lehet kapni. Hiszen minden működik, csak legfeljebb csúnya. Az meg kit érdekel bent a blokkban és az alján?

Ezek után kiszedtem a vízpumpát, hogy átnézzem. Hát ezt sem kellett volna inkább, a lelkem feltétlenül nyugodtabb lett volna, ha nem látom meg amit találok. A gyökérnek aki odaverte az alját, támadt egy kis problémája! Mikor az éppenhogy széthúzott blokkot össze akarták tolni, nem ment nekik. Aztán rájöttek, hogy azért mert a rohadt "darázsfészek" amit ráhegesztettek túl nagyra sikerült és a vízpumpa hengeres része nem fér el. És mi lett a megoldás? Jól leköszörülték! Mert majd úgy elfér! Hát gratulálok, gyökerek! Ez olyan szintű beavatkozás, hogy ha Arlen Ness meglátná, forogna a sírjában, pedig még nem is hunyt el!

A köszörült vízpumpa

Na akkor úgy döntöttem, hogy mára elég volt, mert kicsit idegállapotba kerültem. Végülis azért a vízpumpáról is levakartam az ócska tömítést, rendberaktam, megpucoltam és visszakerült a helyére. Később azért lenyugodtam kicsit, úgyhogy visszaraktam a blokk jobb oldalának nagy részét a kuplung kivételével. Még nem jöttek meg a lamellák és a rugók, úgyhogy azt majd akkor összerakom.

Közben egy jóbarátom, aki otthon van villamosságban, szétszedte az önindítót. Nem mintha lett volna bármi baj vele, csak a biztonság kedvéért. Mikor szétszedte, közölte, hogy a kefék még jó nagyok, csak egy kis utánállítás és pucolás kell a cuccnak, amit meg is csinált úgy 20 perc alatt. Ezúton is köszi neki! Mára ennyi, hamarosan jelentkezem újból.

Kipateroltam a garázsból az autót végre, bár nem örömteli. Akinek van ötlete, hogy egy 1987-es 1.0 Toyota Starlet-re milyen karburátor megy fel, ami nem a gyári, ossza meg velem. Már azon gondolkodom, hogy átalakítom egy régebbi 1000-es motor karbisorával hengerenkéntire. Na mindegy, lássuk mi van a mocival.

A szerelési útmutatót áttanulmányozva megállapítottam, hogy a blokk közepén nincs tömítés gyárilag. Viszont nekem csöpögött az olajam a blokk közepén. Nem tudom mi történhetett vele, elvileg a gyári illesztés nagyon szuper, csak nem nálam. Így elhatároztam, hogy beszerzek hozzá egy tömítés készletet. Mivel középen amúgy sincs tömítés, ezért csak "top-end" készletet kerestem. Ez azt jelenti, hogy csak a hengertalptól felfelé van benne minden tömítés. Alatta nem szükséges, hiszen mindenképp pasztával kell megoldanom a közepét a blokknak, akkor pedig már nyugodtan kerülhet paszta a kuplung és a gyújtásoldalra. És persze az sem mindegy, hogy így kb. 5-6000 forintot spórolok. Először itthon néztem körül tömítés ügyben, de csak Athena készletet találtam, attól pedig óva intettek motoros barátaim. Így külföldön kezdtem keresgetni és az ebay-en találtam egy japán céget -bizonyos Cruzin Image- akik gyári minőségű cuccokat árulnak és kicsit utánaolvasva, rengetegen dícsérték őket. Aztán kerestem első villa szimmeringeket is, azt egy USA-beli cégnél találtam megfelelő minőségben, Ohio-ban. Félreértés ne essék, itthon is lehet alkatrészt találni, de általában sokkal drágább és gyengébb minőségű, tisztelet a kivételnek. Egy barátom rendelte meg nekem a cuccokat, Ő már gyakorlott szaki ezen a téren. Kicsivel több mint egy hét múlva meg is jöttek, 1 nap különbséggel. A postások megszenvedtek a japán cuccal (mondták), szinte kizárólag japán írás volt rajta. Így postával együtt a tömítéskészlet 12.931- forint volt, a szimmeringek pedig 3.533- Ft. Jobban hangzik mint itthon csak az Athena tömítéskészlet 21.000-ért.

A tömítéskészlet és a szimmeringek

Tegnap este nekiugrottunk egy barátommal a blokknak. Lehúztuk a hengereket a blokkról, aztán megtekintettük a dugattyúkat. A tetejükön lévő kevéske koromtól eltekintve teljesen hibátlanok. A gyűrűk is jónak tűnnek, de azért erősem gondolkodom a gyűrű cserén. Ha már szét van szedve lehet, hogy nem kéne kihagyni. Ez kicsit furcsának tűnhet, de az olajat csak ezután engedtük le a motorból. Azért történt így, mert ez az egész motorfelújítás dolog egy szimpla hengerfejtömítés cseréből indult ki. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a folytatása. Próbáltatok már kiszedett motorblokkból leengedni olajat? Úgy, hogy nem volt motortartó állványotok? Hát érdekes akrobatikát igényel. Annyi szerencsénk volt, hogy a VT-n oldalra néz a leeresztőcsavar. Az olaj elég szép volt amúgy, nem látszott rajta semmi aggasztó. Csak kicsit benzinszaga volt, ekkor gondolkodtam el komolyabban a gyűrűk cseréjén. Viszont sokat használtam úgy a motort, hogy otthon beindítottam, 3 km.-el odébb pedig leállítottam. Nemigen melegedett be és a szakirodalom szerint ettől is lehet, hogy egy kis benzin kerül az olajba. De azért csak le kéne cserélni a gyűrűket. Ha már szét van szedve, ugye. 

 Ezek után nekiugrottunk a jobb oldali blokkdeklinek, ami a kuplungot rejti. Az imbuszcsavarok könnyen adták magukat szerencsére és ráadásul mindegyik egyforma méretű, nem kell rendezgetni méret szerint. Ahogy leszedtük, megint elhagyta az ajkamat egy szép magyar szóvirág. Az a fajta amit régen a kocsisoknak tulajdonítottak kizárólag. A bejegyzés címére visszautalva, a tömítések ára és megérkezése volt az öröm, itt következett az üröm. A kuplungon van egy elég szép hegesztés. Szinte látom a lelki szemeim előtt ahogy valamelyik előző tulaj "szerelte". "Hallod Jóska, támaszd mán' be ide azt a csavarhúzót, amivel az IFA-n szoktuk az alapjáratot állítani! Mit mé', hát azé' me' különben e'fordul." Aztán Jóska betámasztott és már tört is az alkatrész, hiszen puha alumínium. Ehhez valójában gyári célszerszám kellene, hiszen valóban elforog a kuplung. De nem kell félni, akinek nincs ilyen szerszáma, az is meg tudja csinálni károkozás nélkül. A Praktikerben lehet kapni egy olyan szerszámot amit hivatalosan arra találtak ki, hogy az út szélén lekapd a kereket az autóról. Ez egy elektromos kulcs, külsőre nagyon hasonlít a légkulcshoz. Rádugjuk egy akksitöltőre (vagy szivargyújtóra nyilván) és már megy is. Úgy működik, hogy felcsévél egy laprugót és mikor túlhúzza, akkor kienged és egy elég komoly erősségű ütést mér a csavarra. Olyan gyorsan üt, hogy nem forgatja meg a kuplungot, csak kirántja a a csavart. Visszafelé is működik, szóval vissza is lehet vele rakni az ilyen trükkös csavarokat. Nagyon jó szerszám, ha jól emlékszem akciósan 6.500- forintért vettem, de amúgy is csak 8.000- körül van. Minden fillért megér! Amúgy, hogy ilyen alkatrészt honnan szedek, az is rejtély. A bontott kuplungokat kompletten árulják, nem kevés pénzért. Vegyek egy egészet csak ezért? Nehéz a döntés és hány ilyen lesz még...

A hegesztés a kuplungon

Miután megvoltunk a kuplung leszedésével, jól szét is szedtük. Már ránézésre is látszott, hogy elég kopott az egész kuplung, ezért előtúrkáltam a gyári előírásokat és leméregettem a dolgokat. A kuplungrugók gyári minimum mérete 39mm, ez nálam 37mm. Hát ez nem túl jó. A lamellák méretére nem emlékszem pontosan, de azt hiszem 3mm kéne, hogy legyen és nálam 1.7mm. Csoda, hogy volt kuplung és főleg csoda, hogy nem csúszott. Ráadásul a csapágya is zúg rendesen. Az egész cserére szorul, kap kompletten egy új szerkezetet. Ezt még nem tudom pontosan, hogy mennyibe fog kerülni, de úgy 25.000- forint körülire saccolom. Előzetes kutakodásom alapján ezt nem biztos, hogy megéri külföldről rendelni, de még kutatok tovább, hátha olcsóbban megúszom. Persze gagyi alkatrészt nem veszek, akkor inkább spórolok kicsit a komolyabbra. Esetünkben a komolyabb a Lucas gyártmány. 

A figyelmem ezután a kuplung mögötti alkatrészekre fordult. Itt nem láttam semmi komoly gondot, viszont úgy tűnik, hogy a lánc ami az olajpumpát hajtja, kicsit meg van nyúlva. De ebben nem vagyok biztos, mert a szerelési útmutató nem tér ki rá, én pedig nem tudom milyen lehetett gyárilag. A mellékelt képen is látszik, hogy kicsit meg van lógva balra. Ha valaki tudja esetleg, hogy ez most jó vagy rossz, az írja meg. Köszönet előre is.

Az olajpumpát hajtó lánc. Megnyúlt vagy nem?

Ezen a képen látszik a jobb oldalon két kis fekete doboz a karima mellett amin a "jelre rakáshoz" szükséges infók vannak. Elvileg ezek adják a jelet a gyújtásnak, hogy mikor, melyik hengerbe kell a szikra (vagy, hogy mikor kell megszakítani?). Azért elvileg, mert a villamossághoz értek valamicskét ugyan, de a motor villamosság nem fekszik nekem, ráadásul a szerelési könyvben nincs magyarázat, tehát csak gondolom, hogy erre szolgálhat. Arra gondoltam, hogy lecserélem ezeket is, mivel az utóbbi időben néha kihagyogatott a gyújtás az első hengerben és mivel minden mást kicseréltem, már csak ez maradt. Akkor már ez is legyen új. Ha lehet kapni egyáltalán. Eddig nem találtam, mert nem tudom mi lehet a neve angolul vagy németül, sőt magyarul sem. De rémlik, hogy már láttam egyszer újat az ebay-en, remélem jól emlékszem.

Szétszedtem a hűtőt és a ventillátort is. Ezekkel nem volt gond, eltekintve a rengeteg kosztól, olajtól és olajsártól. Szerencsére a barátnőm áldott jó lélek és segített nekem pucolni. Be kellett vetni egy kis Brigéciol-t, de nagyrészt elég volt a szappanos víz. Sajnos a hűtőbordák közül -finom módszerekkel- nem lehet kiszenvedni a kosz nagy részét. Erőltetni pedig nem akarom, mert elég sérülékeny és biztos, hogy sikerülne kilyukasztani. Sajnos a megtisztított állapotról elfelejtettem képet csinálni, legközelebb bepótolom. Addig is itt egy kép a koszos állapotról, jól látszik, hogy a ventillátor a legproblémásabb rész.

A hűtő

Idáig jutottunk tegnap. A képek rosszabb minőségéért elnézést kérek, lemerült a fényképezőgépem és a telefonommal kellett fotózni. A barátom szerint ha ezt sikerül összerakni és működni is fog, akkor Ő fejen áll. Jó az ilyen biztatás, minek ellenség ha ilyen barátai vannak az embernek. :)

Szerkesztés: A legutóbb a képek -egy linkhiba miatt- nem jelentek meg sehol, csak nálam, ez javítva. Plusz lemaradt a kép néhány koszos hűtőalkatrészről, aztán a tiszta hűtőről, ezt most pótolom:

Sima sár és olajsár vastagon

A megtisztított hűtő

A legutóbbi bejegyzés óta keveset haladtam, egy szétszedett autó elfoglalja a garázsomat és nincs hol foglalkozni a motorral. Viszont egy barátom felvilágosított, hogy a legutóbb említett hegesztések a hengerfejen és a szelepfedélen nem azért kerültek oda, mert kilyukadt valami baleset miatt. Eredetileg ott volt a fordulatszámmérő kihajtása. Hozzám már elektronikus műszerfallal került a motor, valószínűleg valamelyik előző gazdája tüntette el róla a kihajtást. Mellékelek két képet az eredeti állapotokról és amint eltűnik az autó, nekiállok a motornak újra és jön is a következő "igazi" bejegyzés.

A szelepfedél

A hengerfej

A fenti mondat egy barátomtól hangzott el, aki látta a szétszedett motort. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen nyugodt vagyok a dolgot illetően, de azért talán sikerül egyszer összerakni. Viszont addig még sok víz lefolyik a Dunán, úgyhogy lássuk mi történt az utolsó bejegyzés óta.

Miután kiszedtük a motort, elkezdtem lebontani az első hengerfejet, mert gyanítottam, hogy vizet kap az első henger. Még el sem jutottam a hengerfejtömítésig, mikor csúnya dolgokkal szembesültem. Találtam egy-két érdekes hegesztést, amit nem féltétlenül a Honda gyárban dobtak össze, finoman szólva. A szelepfedélen belül található egy elég érdekes varrat, a másik pedig a himbák tartóján. Elképzelni sem tudom, hogy mi történt vele. Talán egyszer elszakadt a vezérműlánc, és az rombolt. Szerencsére lejjebb nem látszik semmi, gondolok pl. arra, hogy nincsenek szelep-nyomok a dugattyú tetején. A vezérlés is el volt rakva egy hajszálnyival, összerakáskor majd odafigyelek erre.

A szelepfedél

A himbák tartója

Ez most dilemma nekem, mert ezek az alkatrészek nem olcsók. Újan nem is léteznek már és használtan is nagyrészt csak a komplett hengerrel vagy magával az egész motorblokkal együtt árulják. Úgy döntöttem, hogy foglalkozok a többi dologgal, közben pedig keresgélek ilyeneket. Ha végképp nem találok, mire a motor összerakásra kerül, akkor ezekkel lesz összerakva. Ki tudja hány éve ezekkel ment, nem volt gond. De azért nyilván a gyári, sérülésmentes alkatrész lenne az igazi. Amúgy a himbák szépek, nem árulkodnak arról, hogy 28 éves a motor. A hengerfejet elfelejtettem lefényképezni, de azon sem látszik semmi hiba. Azért persze fel lesz újítva, de az még a jövő zenéje.

Ezek után a figyelmem az első villa felé fordult, ami még mindig bent éktelenkedett a vázban. Nem volt kedvem nekiállni, mert ezt is sújtotta a régi motorok átka, hogy a felső csavarokat szétverték, mert nem volt hozzá szerszámuk.

A szétvert csavarok a villán

Nem volt egy leányálom leszedni őket, ezeket biztosan újra cserélem. Gyanítom, hogy nem fogok újan kapni, gyártatnom kell majd. A jobb oldali csavarral egyszerű volt a dolgom, fogtam egy 24-es fejet és gumikalapáccsal rákocogtattam. Sokan ilyenkor a fejükhöz kapnak, hogy "jesszus, hogy lehet ilyet csinálni". Nekik még nem volt a kezükben komoly szerszám, hiszen ha lett volna, akkor tudnák, hogy mindig a szerszám az erősebb és meg sem kottyan neki. Ez a csavar szépen kijött, aztán a villaszár is könnyen adta magát. Már korábban feltűnt, hogy van valami toldás a villán, de eddig nem láttam rendesen. Most, hogy le lett bontva róla minden már egyértelmű, hogy valamelyik előző gazdája kevésnek találta a villa hosszát és készített hozzá egy toldást. Jó erős anyagból van és igényesen van megcsinálva, szerintem megtartom és majd visszakerül.

A villa vakrozsdás része a toldás

A bal oldallal jobban meggyűlt a bajom, az a csavar borzalmasan nézett ki. Olyan volt mintha levágták volna az amúgy sem túl vastag csavar tetejét. Itt nem lett volna célravezető a gumikalapácsos módszer, ez annál lényegesen rosszabb állapotban volt. Meg kellett reszelnem a széleit, de szerencsére ez könnyen ment, hiszen ezek alumínium csavarok. Miután kiszedtem, rá kellett jönnöm, hogy ezen az oldalon a villaszár sem adja magát könnyen, nagyon nehéz volt kiszedni a helyéről, de végül csak összejött. Ide tartozik még, hogy volt valami házi készítésű menetes "izé" a villákon, nem tudom mit tarthattak eredetileg. Mikor én vettem a motort, már nem volt funkciójuk.

Rejtélyes alkatrészek a villáról

Miután ezzel végeztem, átnézegettem a kibontott alkatrészeket. A hengerfejtömítésen valóban volt egy repedés, szerintem ezért fordult elő, hogy csak a hátsó henger ment. Ez nem jelent gondot, szerencsére itthon is kapható hozzá komplett tömítés készlet, amivel az egész motor minden tömítését ki tudom cserélni. A másik dolog amit észrevettem, hogy a légszűrőházam sincs valami finom állapotban. Van rajta egy tekintélyes lyuk. Valamelyik előző gazdája próbált már kezdeni vele valamit, de sokkal inkább kókányolás lett némi ragasztóval meg egy csavarral, mint javítás.

A légszűrő háza

A hátsó sárvédő sem a legszebb, itt is történt régebben valami átalakítás, ami nem sikerült túl jól. Egy -ránézésre- MZ hátsó sárvédő vége van rákendácsolva a gyári sárvédőre, és erre van rakva egy bádog valami, ami a rendszámot tartja. Csörög-zörög az egész, ocsmány úgy ahogy van. Még valami rendszámvilágítást is raktak rá, ami ránézésre valami utánfutón szolgálhatott fénykorában. Persze ehhez átfúrták a gyári sárvédőt a csavaroknak. Soha nem lehet már normálisan megcsinálni, mert a feszülő csavarok eldeformálták. Ezt az egész hátsó részt meg fogom szüntetni, legalábbis ebben a formában, mert nem valami szép. És a háttámla tartója sem az igazi, a kép szélén látszik, hogy az index gyári helye ki van törve. Gondolom, felborult. És ráadásul a rendszám is hányadék állapotú, az is cserélve lesz a végén.

Az "egyedi" hátsó sárvédő

Végül összepakoltam a sok motyót és beraktam egy kosárba. Ezekkel most egy ideig nem lesz dolgom, mivel a vázzal, a kerekekkel és a motorral kezdem a felújítást.

Egy kosár VT500

Történt egy vicces dolog is, mióta nekiálltam a motornak. Volt nálam egy Lada mániás barátom és mikor meglátta a kiszedett motoron a kardánkeresztet, felkiáltott: "Jaj, de aranyos kis kardánkereszt!" Aztán megsimogatta, mint egy palotapincsit. Ezen azért jót nevettem.

Az "aranyos" kardánkereszt

Itt tartunk most, remélem pénzügyileg és tudásban is felnövök a feladathoz, hogy a végére járjak ennek a felújításnak. Folyt. köv.